2013 febr 21, Kategória: Munka, 24 142 Megtekintés
A szabadságot érintő változások 2013-ban
Távollét, ma már ez alá a gyűjtőnév alá tartozik a munkavállalók által még mindig szabadságként emlegetett pihenőidő. A távolléti díj megnevezés nem új keletű, a Munkatörvénykönyvben már hosszabb ideje szerepel.
A szabadságok mértéke alapvetően nem változott, az alapszabadság továbbra is 20 nap, a további napokat pedig az életkor határozza meg. A szabadságos napok mértékét a pótszabadságok is növelhetik, úgy, mint a gyermekek után járó pótszabadságos napok, melyek tavaly óta mindkét szülőt megilletik. Pótszabadság jár továbbra is hozzátartozó halála esetén, illetve véradás kapcsán. Az első esetben 2 nap, a második esetben 4 óra a pótszabadság mértéke. Új pótszabadságok is bevezetésre kerültek, így például a legalább 50%-os egészségkárosodást megállapító szakértői bizottság szakvéleménye alapján a megváltozott munkaképességű dolgozót 5 nap pótszabadság illeti meg. Az, hogy valaki mennyi szabadságot vehet ki egy évben, befolyásolja 2013. január 1 – től, hogy esetleg a tárgyévben mennyi időt kénytelen táppénzen lenni. Amennyiben az év folyamán a táppénzes időszak nem haladja meg a 30 napot, a szabadság év elején való számított mértéke változatlan marad. A 30 napot meghaladó táppénzes időszak viszont arányosan csökkenti a kivehető szabadságok számát. Az új év kedvezőtlen változást hozott azoknak is, akik 8 óránál többet dolgoznak beosztásuk szerint, mert például a 12 órás napi műszakra 12 óra szabadságot is kell kivenni. Ez azt jelenti, hogy tavaly egy alapszabadsággal rendelkező munkavállaló 12 órás műszakra egy nap szabit vehetett ki, vagyis 2012 – ben 20 napot volt távol szabadság címen. Idén már 1,5 nap szabadságot kell beáldoznia, így 13 napot és 4 órát lehet csak távol egy évben a munkától.
A szabadság számítás már fájóbb pontja a munkavállalóknak, hiszen az új díjkalkuláció miatt egy – egy hónapban a szabadság kivételével a kereset kevesebb lehet, mint a korábbi időszakra járó bér. Az új távolléti díj számításánál az aktuális alapbért, valamint a szabadság kivételét megelőző hat hónap bérpótlékainak, illetve teljesítménybérének átlagát veszik alapul. A távolléti díjat minden esetben órában kell megállapítani. Ehhez határozza meg a törvény a 174 – es osztót. Egy egyszerű példán keresztül tekintsük meg, mit is jelent ez a változás a pénztárcánknak. Vegyünk egy szociális gondozót, aki teljes munkaidőben dolgozik, három műszakban. Vagyis van alapbére és bérpótlékra is jogosult. Mondjuk az alapbére a garantált minimálbér, mely jelenleg 114000Ft, melyet 174 – gyel osztva megkapjuk a 655 Ft/óra távolléti díj alapot. Januárban a munkáltatója az előző hónapokban teljesített kifizetések alapján 90 Ft/óra bérpótlékot számol ki számára. Vagyis 745 Ft távolléti díj illeti meg egy órányi szabadság után, ez szorozva a 8 órás munkaidővel megkapjuk a napi távolléti díj összegét, mely ez esetben 5690 Ft. Tehát ahány napra elment a dolgozó januárban szabadságra, azokra a napokra ezt az összeget fizetik ki számára bérként.
Miért is lehet kedvezőtlen ez a díjszámítási rendszer a dolgozónak? Az előző példánál maradva elég, ha mondjuk úgy megy szabira, hogy az előző fél évben mondjuk kevesebb volt az éjszakás műszakja, így a bérpótlék átlaga is csökken. Ha egy olyan dolgozót veszünk, aki mondjuk fix havi bért kap, akkor február hónapban a szabadságért szinte fizetnie kell. Egy 150000Ft – os bruttó bérrel rendelkező februárban egy óra távollétre 6900 Ft – ot kap, míg a munkabére egy napra 7500 Ft. A különbség szemmel látható, magyarázatra nincs szükség. Mivel a munkabért úgy kapjuk meg, hogy a bért osztjuk a ledolgozandó napok számával, így a 150 000 Ft – os bérért dolgozónak csak abban a hónapban érdemes szabadságra mennie, amikor legalább 22 munkanapot kell ledolgozni. Például a január szabadság szempontjából kedvező volt, mert 22 munkanap mellé még egy fizetett ünnep is jutott, ez pedig feljebb tornázta a szabadságon levők bérét.
Azért a szabadságok, távollétek kapcsán azt se felejtsük el, hogy mindössze 7 nap az, amivel a dolgozó szabadon rendelkezhet, a szabadság nagyobb részét a munkáltató szabja meg, hogy mikor vehetjük ki. Hiába kedvező mondjuk az új számítás szerint a júliusi hónap a pihenésre, hogy utána az augusztusba számlánkra érkező fizetés miatt se kelljen majd izgulni, mert mindenki nem mehet egyszerre szabadságra. Érvényes ez főként olyan munkahelyekre, ahol 24 órás szolgáltatást kell működtetni, például az egészségügyi, vagy a bentlakásos intézmények esetében.