2014 aug 03, Kategória: Munka, 971 Megtekintés

Hogyan menjünk szabadságra?


Hogyan menjünk szabadságra?

Bizony a felnőtt élet számos megkötéssel, lemondással és kompromisszummal terhelt. Az ember mikor még az iskolapadot koptatja, azon morog magában, hogy mit is képzelnek magukról a felnőttek, mert csak dirigálnak, parancsolgatnak, elvárnak. Mindeközben az ifjonc azt kívánja, bárcsak lehetne már ő is önálló, léphetne be a nagybetűs életbe, és persze annak a másik oldalát nem látja. A másik oldalt, ami ott kezdődik, hogy a felnőttnek sem fenékig tejfel az élete, hiszen csak vegyük a munkát. Az ember a munkahelyén sem teheti azt, amit csak akar. Szigorú szabályok, elvárások vannak, melyeknek meg kell felelni. Persze ezért cserébe már nem jegyet, nem minősítést kap, hanem munkabért, hozhatja fel a felnőttségre vágyó csemete. Igen ám, de ez nem olyan pénz, amivel az ember bármit megtehet, hiszen 30, 31 napig élni kell belőle, lakhatást fenntartani, jó esetben hitelmentesen, és sokféle egyéb költséget fedezni. Igen, ez az, amit nehéz az embernek átérezni mindaddig, amíg nem kerül abba a helyzetbe, hogy saját magát kell eltartania.

Persze vannak más árnyoldalai is a felnőttségnek, így például az, hogy idejével kevésbé gazdálkodhat, már ha dolgozik. Mert ugye egy kezdő, alkalmazottként dolgozó ember számára a törvény évi 20 nap szabadságot ír elő, amely maximum harmincig növelhető, plusz az egyéb jogcímeken kapható szabadságos napok. Persze vannak ünnepnapok is, de azok csak a normál munkarendeseknek telnek munkamentesen. Szóval felnőttként már nincs két és fél hónap nyári szabadság, és sokszor még az ünnepnapi családi együttlétről is le kell mondani, ha úgy esik a beosztás. A hazai jogrendben a szabadságok kiadását is meghatározza a Munkatörvénykönyve, mely a munkavállaló védelme érdekében csak kivételes esetekben engedi az adott évi szabadság következő évre való átvitelét. Ezt arra hivatkozva teszi, hogy a fáradalmakat mindenkinek ki kell pihennie valamikor adott évben.

Szóval ott áll az ember év elején, a még érintetlen szabadsággal, ami egyben jól mutat, de 12 hónapra tervezve már kevéssé tűnhet kedvezőnek. Főként, ha olyan programok is akadnak, mint például ősszel a gyermek bölcsődei, óvodai beszoktatása, vagy az iskolakezdés, amikor bizony egy-két hét is szükségeltetik, hogy a szülő elérhető közelségben legyen. Aztán ott a nyár, amikor mindenki vágyódik egy kis munkamentes időre. Persze ne feledkezzünk el arról sem, hogy sok olyan munkahely van, ahol a dolgozó szigorúan csak a törvény által előírt szabadságos napokkal számolhat, vagyis mindössze egynegyedével, mert a többit arra az időszakra kell betartalékolni, mikor a cég leáll. Persze vannak nagyon rugalmas munkahelyek, ahol figyelembe veszik a dolgozó kívánságait, persze összeegyeztetve a többi kollégával, és így hosszabb-rövidebb szabadságok is kivehetők.

Az ideális szabadság ideje a szakemberek és a szabadságkivételben gyakorlottak szerint is minimum három hét. Az első hét az, amikor az ember elkezd kikapcsolni, reggel nem riad fel, hogy elkésett, egyre kevésbé jár a fejében, hogy vajon mi lehet odabent, miről marad le. A második hét a tényleges pihenésé, amikor a munka ködbe vész, mintha nem is lenne. A harmadik hét pedig a gondolati szinten való visszaállásra ad időt, hogy az ember megszokja azt a kevésbé vonzó tényt, hogy eljön az a pillanat, mikor a szabadság letelik, és újra munkába kell állni. Mi magyarok nem igazán követjük ezt a trendet. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy összefüggően pár napnál tovább távol legyenek, mert munkakörük a folyamatos elérhetőséget feltételezi. Mások a rövid szabadságokat azzal az aggodalmukkal indokolják, ami sokszor valós is, hogy annyi munka felhalmozódik helyettes hiányában, hogy utána hetekig túlórázhatnak, és akkor hiába volt a pihenés, még jobban kimerülnek.


Posting your comment...

Szólj hozzá


E-mail értesítés, ha válasz érkezik

http://www.eu2004.hu/wp-content/themes/press